Fejes Attila

 Régen az okozott gondot, mit írjak az önéletrajzomba, hogy megteljen a lap. Most inkább a bőség zavarával küzdök. A teljesebb kép kialakításáért eltekintek a ma divatos, lényegre törő Europass típusú önéletrajztól

 

Cserébe elmesélem életem történetét.

 

Születésemmel 1964. szeptember 6-án szereztem örömet szüleimnek. Kis túlzással az akkor majd egy éves fehérgyarmati kórháznak is így lehettem születésnapi ajándéka. Lehet, ezért is figyelem érdeklődéssel és aggódással a kórházunk sorsát, fejlődését. Gyermekkorom legszebb játszótere a Kórház parkja volt, és bizony különleges élmény volt felfedezni a Kórház alagsorát, ami akkor még hatalmas teret adott játékainknak.

Ma már előfordul, hogy útbaigazításra szorulok, ha keresek valamit a jelenlegi komplexumban.

 

Családom sorsát végigkísérték a mindennapi tragédiák, amelyeken akkor nem értünk rá elmélkedni, méltósággal elviseltük és próbáltunk megoldást találni a mindenkori helyzetre.

 

Édesapám két leánytestvérével korán árvaságra jutott. Fejes István nagyapám új feleségével együtt igyekezett pótolni a három gyermek édesanyját.

 

A Fehérgyarmatiak még jól emlékeznek a köztiszteletben álló nagyapámra, aki a telekkönyv precíz kezelőjeként és a sport lelkes segédmunkásaként írta be magát a város történetébe.

 

Édesanyám rohodi születésű, a fehérgyarmati szakközépiskolában tanuló leányként ismerkedett meg édesapámmal.

Vagyont nem gyűjtöttek, cserébe tisztességgel felneveltek három gyermeket. Igen hármat, mert keresztszüleim korai halála miatt magukhoz vették Zsuzsi unokatestvéremet, így Dóra húgommal hárman jelentettünk feladatot a mindennapok során.

 

Az általános iskolát Fehérgyarmaton végeztem. Emlékeim kicsit már megkoptak, de ma is szívesen emlékszem néhány olyan pedagógus személyiségre, akik később is láthatatlanul vezették gondolataimat, emberré, pedagógussá válásomat. Örömmel találkozom velük ma is, aki eltávozott, annak emléke maradt meg számomra. Teljesség igénye nélkül ilyen volt Deméné Anna néni, Balogh Zsigmondné, Kató néni, Elemér bácsi, Zia néni, Molnár Károly és Pull József tanár úr.

 

Az azóta névváltoztatáson átesett Zalka Máté Gimnáziumban érettségiztem. Itt már kritikusabban szemléltem tanáraimat, de hatásukat kár lenne tagadni. Szilvási Csaba. Dajka Béla, Udud Nándor, Tóth Laci bácsi, Iván Lajos, Bakó József, László Béla tanár urak, Csáthy Lászlóné, Kanyóné Novák Éva tanárnő. Jól esik egy- egy szóra megállni azokkal, akik még közöttünk vannak.

 

Szerettem társaim között lenni. Ma már illik elhallgatni, de én is voltam KISZ tag és Ifjú Gárdista. Kevés időre ez utóbbi parancsnoka is a középiskolánkban.

Rövid ideig dolgoztam hivatásos forradalmárként a KISZ Bizottságon, majd a Városi Tanácson is.

 

Ha tehették, sokan elkerülték a fegyveres szolgálatot, nekem Kalocsa hírhedt helyőrsége és Nyírtelek adott 12 hónapig kosztot, kvártélyt, programot. Azon kívül, hogy az első turnusban lehettem, akik már csak egy évet voltak kénytelenek életükből ily formában a „haza védelmének” szentelni, azon kívül más mélyre ható emlékekkel nem tudok szolgálni.

 

Tanítói diplomámat a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán szereztem.

Pályámat a Cégénydányádi Általános Iskola testnevelő tanáraként kezdtem. Kelemen Jenő igazgató úr keze alatt. Eltelt már jó pár év, de azóta tudatosult bennem, hogy neki is mennyit köszönhetek.

 

Ezt követően egy év következett Tunyogmatolcs általános iskolájában. Kollégám, mentorom tragikus halála után első osztályos napközisként és első osztály osztálytanítójaként dolgoztam reggeltől estig. Kemény, tanulságos feladat volt. Nem lenne teljes a kép, ha nem mondanám el, mit hoztam Tunyogmatolcsról magammal a fehérgyarmati Bárdos Lajos Általános Iskolába, későbbi munkahelyemre.

 

A tudás vágyát és igényét erősítette bennem igazgatónőm, Gulyás Ferencné, Ági.

Óvatos, tapogatózó kérdésemre Ő támogatta továbbtanulásomat. Számítástechnikai tanulmányaim révén a napközis három év mellett informatikát is taníthattam a fehérgyarmati iskolában.

Ennek az iskolának elsősorban a tanulók tiszteletét, szeretetét köszönhettem. Dicsekvés nélkül nem lehetne elmesélni, hogy milyen szeretettel állítanak meg néhányan ma is, és főleg milyen szavakkal köszöntenek.

 

Információ igényem és tudásvágyam ma is óriási, bár a szó hagyományos értelmében tanulni továbbra sem szeretek.

 

Ezután nem volt megállás a képzések,az új tanulmányok családom  támogatásával sorban követték egymást. Oktatás informatikus, szakokleveles TQM szakértő, Európai Uniós Pályázati referens, belső auditor, közoktatás vezetői, majd kistérségi tanügy-igazgatási szakértői képzés.

Ez utóbbi végzettségem és tudásom megszerzésében a szatmári kistérség jelenlegi helyzete is jelentősen motivált. Bízom benne, hogy ismereteimnek hamarosan környezetem, szülővárosom és a kistérség is hasznát veheti.

 

A Bárdos Iskola után rövid igazgatói megbízás Szatmárcsekén, ahol én is megtaláltam a magam Horger Antalát.

Ekkor már megalapítottuk a Czóbel Minka Alapfokú Művészetoktatási Intézményt, aminek 6 évig lehettem vezetője. Ennek köszönhetően dicstelen, de anyagilag kifizetődő távozásom Szatmárcsekéről, nem sújtott le. Volt értelmes célom, volt miért dolgozni továbbra is.

 

Fél év múlva, meghívtak egy beszélgetésre Beregdarócra, ahol a falu első embere felkért arra, hogy pályázzam meg a megüresedő általános iskola igazgatói állását.

Négy évig, mint önálló iskolát, majd két évig, mint tagintézményt vezettem az I. László Király Általános Iskolát. Sajnos négy év elteltével a fenntartó önkormányzat megszabadult iskolájától, átadta a fenntartói jogokat egy „kisegyháznak”, amelynek a mai napig túl nagy ez a feladat. Akkor ezt még én is helyeseltem, ma már látom, hogy az átadott intézmények és dolgozói kollektívájuk csak rövid haladékot kaptak a túlélésre, nem ez lesz az ő útjuk!

 

Itt már láttam, hogy csak az elvetemült szakma- és gyermekszeretők és a máshová menekülni nem tudók maradnak a közoktatásban.

Megpróbáltam más szakterületet is, pár hónapig az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium Kistérségi menedzsere lehettem.

Tudjuk, ez a poszt sok leendő „politikust” is adott a környéknek, de nekem nem hozott lelki békét a lehetőség.

Mikor láthatóvá vált, hogy bizonytalan az egész rendszer működése, akkor magam kértem a távozás lehetőségét és nem adtam fel tanult és szeretett szakmámat!

Sok éve már, hogy közoktatási szakértőként szerepelek az Országos Szakértői Névjegyzékben. Erre a listára felkerülni sokan felkerültek. De keveseknek adatott meg, hogy dogozhassanak, szakértsenek. Büszke vagyok arra, hogy amely munkákkal megbíztak, azt tisztességgel elvégeztem és ezáltal visszatérő megbízóim megelégedettségére végezhetem szakértői munkámat.

 

Jelenleg nem szakmámban dolgozom, egy betéti társaság napi ügyeit intézem.

 

Az ember életútja nem csak a munkahelyek felsorolásából áll. Család és szeretteink mellett vannak hobbijaink, vágyaink, elképzeléseink, amikről nem szoktunk átfogó képet adni egy önéletrajzon belül.

Azzal, hogy életem történetének elmesélését választottam, kicsit szabadságot is adtam magamnak e területen.

 

Gyermekkoromtól kezdve végigkísérték utamat a könyvek, a nyomtatott sajtó. Jelenleg az internet világa magának követeli az információ szerzés és az öncélú olvasgatás privilégiumát egyaránt.

Igazodom, hisz nem tehetek mást. De ha odaállhatok egy könyvespolc elé, rögtön elfog valami megmagyarázhatatlan boldogság. Könyvek között lehetek.

Ha nem lenne visszatetsző, talán azt mondanám, mindenevő vagyok. Kezdetekben nagy hatással volt rám a tudományos fantasztikum világa, ma már első helyen a realitások, a szakkönyvek állnak. Könyvespolcom büszkesége a nagy számú vadászirodalmi gyűjteményem.

  

Gyermekkortól elkísértem édesapámat a vadászatokra. Megszerettem, kicsit megismertem, de főleg tudom tisztelni a természetet. Azt gondolom, ezért is lehet kedvenc szerzőm Fekete István.

Majdnem három évtizede vagyok vadász és fegyverforgató ember. Sok barátság köttetett a vadászat kapcsán, sokan egyengették, segítették utamat. Elindítóm, édesapám mellett sokat köszönhetek Dr. Katona Sándornak, Balogh Gyulának, Szűcs Bélának, Kancsal Ferencnek, Kőszegi Józsefnek és a már említett Pull József tanár úrnak.

 

Széchenyi Zsigmond idézete közismert: „a vadászat vadűzés és

erdőzúgás. De több erdőzúgás.”

 

Ezen véleményt magamra nézve igaznak tartva kerültem közelebbi kapcsolatba a horgászattal. Vadásztársaságunk, egyesületünk a rendszerváltás hajnalán elveszítette területét, így elmúltak a boldog évek. Sok helyen és sokaknak ez lett a sorsuk. A vadászat ellentétben a fenti idézettel a pénzűzés kategóriájába kezdett tartozni.

 

A természetet nem tudom elveszíteni, szabályaival és törvényszerűségeivel még soha nem csapott be. Elkezdtem a pecázást, nem túl nagy sikerrel. Ez nem vette kedvemet, mert a zsákmányszerzés vágya háttérbe szorult amellett az öröm mellett, hogy ismét hallgathattam a természetet.

 

Pár éve keltette fel érdeklődésemet a hagyományőrző íjászkodás. Tetszett maga az eszköz, az, hogy a saját érzékeiden, tudásodon kívül máson nem múlik a siker. Sok barátságot és még több kellemes emléket köszönhetek ennek a sportnak.

 

Míg tehettem, aktívan segítettem másokon. Terjedelmi korlátok miatt nem sorolhatom fel minden tevékenységünket. A legemlékezetesebbekre szorítkozom.

A Szatmár- Beregért Közhasznú Alapítvány kuratóriumának elnökeként társaimmal a Fehérgyarmatról ki- és bevezető utak mentén civil kezdeményezésként hulladékgyűjtést szerveztünk, melynek területi hatálya: Fehérgyarmat- Penyige, Fehérgyarmat- Nábrád, Fehérgyarmat- Kisar.

Megyei kiemelt projektként ismerték el a Parlagfű mentesítési pályázatra beadott és megvalósított elképzeléseinket.

SzaBeKA díjat alapítottunk a kiemelkedően tanuló és a közéletben résztvevő gyermekek számára.

Éveken keresztül szereztünk örömet ruhaadományok gyűjtésével és a rászorulók részére való eljuttatásával.

 

2006-ban volt anyagi lehetőségem egy közéleti lap beindítására. A Szatmár- Beregi Tájszóló két lapszámot ért meg. Erőm még lett volna a folytatásra, de anyagi támogatókat nem sikerült magam mellé állítani. Emellett is szép emléke az életemnek, büszkén emlékszem vissza rá!

 

Az életút ismertetése nem zárulhat mással, mint a családom bemutatásával.

Feleségem Fejesné Juhász Gyöngyi tanítónő. A Kölcsey Ferenc Általános Iskolában dolgozik, sok tanítvány került ki kezei alól. Pályakezdésétől kezdve dolgozik itt.

Három gyermekünk született, Gergő egyetemista, 20 éves, Patrik, neki 10 hetes korában szűnt meg dobogni a szíve, és Kristóf, ő 16 éves gimnazista.

Húgom (Fejes Teodóra) és férje (Katona Zsolt) a kereskedelemben dolgoznak, szüleim nyugdíjasok. (Fejes László és Fejes Lászlóné, Buda Mária)

 

Az ember ahhoz, hogy hasznos tagja lehessen környezetének, ahhoz hogy boldoguljon saját választott világában sok konfliktuson keresztül érkezik meg saját személyiségéhez, hosszú az út, amíg kialakul stabil értékrendje.

Ezért tartozom köszönettel mindazoknak, akik ebben az életútban társaim voltak, családom tagjai, barátok, iskolatársak, és munkatársak.

Nélkülük ez a bemutatkozás csak történések egymásutánisága lehetett volna.

Velük, segítségükkel az életem története.

 

                                                                         Fejes Attila